Chiyu ficujai :D

1. fejezet

• Kisfiam, keljél már fel, el fogsz késni az iskolából már az első nap! - mondta anyám, de cseppet sem érdekelt. Álmos voltam még, és ilyenkor senki sem tud meggátolni abban, amit szeretnék, de ez nem ment sokáig, mert széthúzta a függönyöket és megfenyegetett, hogy vizesen fogok ma suliba menni.

   

• Jólvan, kelek már! - nagyon nem jól keltem ma, pedig ez az első napom, nem szabad rosszul mutatkoznom a többiek előtt. Hát peerszee, mi van ma? Hétfő...hétfő a balszerencse napom.

   

• Akkor indulj, mert el fogsz késni... - én meg meg sem vártam, míg befejezi a mondatot, köszönés nélkül becsapom magam után az ajtót. Már megszoktam, hogy minden nap futok a buszra, legalább edzett vagyok ilyen chibi létemre is. :D Felszállok a buszra és úgy teszek, mintha kicsit se lepődnék meg azon, hogy teli van. Szerencsétlenségemre pont akkor nem kapaszkodok meg, amikor egy nagyot fékez a busz, ezért én a mögöttem ülő férfi ölébe esek. Nem kell mondanom, hogy elég perverzen méreget, de én csak felállni akarok az öléből, de visszahúz és azt súgja a fülembe:

   

• Maradhatsz áám! - próbálok felállni, de nem enged... - Naaa, nem maradsz így? - közben egyik keze a derekamra, a másik keze pedig a seggemre siklik, ezért felpattanok az öléből. - Na jóó, ha nem, hát nem... - mondja egy szomorú sóhaj közben. Megáll a busz, leszállok és elkezdek lépkedni az iskola irányába, majd egy igen ismerős hang megszólít.

• Hellóóó! Te ide jársz suliba? - hát persze, ez az amelyik ölébe beleestem... milyen cikis a helyzet...

• I-igen...idejárok... - mondtam kissé zavartan.

• Amúgy én vagyok az iskola igazgatója... - fél perc múlva esett le igazán, hogy mit is mondott...igaztógatóó?? :O Egy kisebb sokkot kaptam, de csak azért mert neki az ölébe ültem bele. - Miyavi vagyok, és az egyik új osztály tesi tanára és osztályfőnöke leszek.

• Takanori vagyok...és idén kezdek itt. - mondtam magabiztosabban, mint az előbb.

• Nos, akkor lesz gondom rád, hogy körbevezesselek... - erre rajta egy perverz vigyor , rajtam meg a hideg fut át. Talán megfogja engedni, hogy majd egy korombeli vezessen körbe, hiszen ő az igazgató meg a lehetséges tesi és osztályfőnököm, könyörgöm...

• Szerintem találni fogok én egy hasonló korombeli fiút, aki majd körbevezet, maga meg csak nyugodtan menjen a munkájára... - próbálok ellenállni neki. Nem szeretném, ha az első nap már megdugna, és nem is fogom neki SOHA engedni!!

• Ne hülyéskedj, ez a munkám, de ha nagyon akarod, akkor megengedem...már ha találsz egy normális osztálytársat. - a végét elneveti...de vajon miért? Azt hiszi, hogy nem lesz normális osztálytársam? Hát akkor nagyot téved, bár szerintem egyet se fogok ismerni, de azért bepróbálkozok.

• Hai! Szeretném! - mondom mosolyogva...talán így beadja a derekát...persze nem úúúgy, hanem...szóval értitek. XD

• Oké...akkor gyere bemutatlak az osztálynak, mivel az első órátok velem lesz. - és már oda is értünk a terem elé. - Gyerekek... új osztálytársatok lesz idén, vagyis mostantól úgyhogy ne a hülyébbik feleteket mutassátok. - mondta egy gonosz mosoly erejében. - Mutatkozz be, ki vagy, honnan jöttél melyik iskolából? - várja a válaszomat.

• Matsumoto Takanori vagyok, a becenevem Ruki, Kyoto-ból jöttem ide Tokyo-ba, mert nem bírtam az ottani osztályomat. - mondtam barátságosan.

• Rendben Takanori, nos ha nem baj én így hívlak, mert tanár vagyok és nem szabad becézni...de mindegy is...foglalj helyet ott hátul – majd le is ülök a helyemre, majd még odasúgja nekem, hogy: - Órák után segítenél nekem a szertárban? - bólintok egyet, majd elmegy mielőtt még az egész osztály minket nézne, hogy mit sugdolózunk. Nah basszus mire vállalkoztam én...szertárban ketten, vele...kezdek félni. Mit akarhat? Nagyon lassan teltek el az órák, és mindegyiken be kellett mutatkoznom, azt utáltam. Végre vége az utolsó órának, és indulok meg a szertár felé....de várjunk csak...tudom én, hogy hol van a szertár? O.o Nem hiszem, de majd egy kicsit legalább megismerem a sulit...útközben betévedek a könyvtárba meg az igazgatóiba is véletlen, de gyorsan kimegyek onnan. És megérkezek a szertárba.

• Szia! Már vártalak – megfogja csuklómat és elkezd húzni maga után...ajjajj...

• Ööö...jó napot... - ennyit tudtam csak kinyögni a meglepődöttségtől. - Miben kell segí... - a mondatot nem tudtam befejezni, mert ajkamra tapadt. Belátom nagyon jó volt, de mégiscsak a tanárom, és az osztályfőnököm, ezért próbálnám eltolni magamtól, de nem akarja hagyni magát és nem hogy távolabb kerülnénk egymástól, hanem egyre közelebb egymáshoz. Sokat próbálkoztam, mire végre elengedett.

  Felültetett egy pinpong asztalra, széttárta lábaimat, amit először próbáltam nem szét tettetni, de nem nagyon sikerült, mert szétfeszítette azokat. Még csak ellenkezni sem maradt időm, mert ismét ajkaimra tapadt.

• Mondd csak, te még szűz vagy? - kérdezte az egyértelműt...még szép, hogy az vagyok 15 évesen! Kicsit sértővolt ez a kérdése, de lehet, hogy nem annak szánta...de akkor is, nem a tanárommal akarom elveszteni.

• Ano...igen, az vagyok...baj? - erre elmosolyodott...olyan aranyos, amikor moslyog! De nem! Nem szabad neki behódolnom, mert majd le se tudom vakarni magamról.

• Nem baj, mától nem leszel majd az... - na tessék, mint modtam...most meg fog dugni...ezellen nem csinálhatok már semmit, de még mindig ellenkezek, mert nem akarom elhinni, hogy ezt csinálja velem.

• Tanáárúúr...kérem...nee! - nem bírom visszatartani a könnyeimet, de ez őt nem hatja meg, csak végigsimít arcom szélén, majd csak annyit súg nekem, hogy :

• Ne félj! Nem fog fájni, ígérem, óvatos leszek! - itt nagy kő esett le a szívemről, de nem elég nagy, mert félek tőle... mire észbekapok, már nincs semmi ruha rajtam, meg rajta se...és ekkor már csupasz férfiasságomat kényezteti...néhány hang kijön a torkomon, de szerencse, hogy nem olyan nagyon hangosak. Hirtelen a csengő hoz vissza a jelenbe. Már ülék fel, amikor megfogja vállamat és visszatol... - Hova-hova? - kérdezi.

• Becsengettek, mennem kell órára...legyen szíves elengedni! - könyörögtem neki egy sort, de nem engedett el.

• Nana! Ne ilyen sietősen...igazolom a mostani órádat! - egy perverz vigyor...uhh de utálom ezt az embert...

• Jó, de legyen nagyooon gyengéd velem, ha kérhetem! - kérleltem újra, mire ő csak bólintott egyet. Feláll, majd a nadrágja zsebébőll elővesz egy óvszert, meg egy tubust. Honnan van az nála?

  Folytatása következik... :D