Chiyu ficujai :D

• 

2. fejezet

Reita Pov

 

Reggel arra ébredtem fel, hogy a chibi olyan szorosan ölel, hogy alig kapok levegőt. Muszály valahogy kimásznom innen, ezért lassan kezdtem el lefejteni kezeit magamról, aminek következtében elkezdett mocorogni. Kimentem a konyhába és jó forró teát csináltam, majd megreggeliztem. Megyek vissza a szobába megnézni Rukit, de addigra ő már nincs ott, hanem a fürdőből jött egy kis zaj, ahogy engedi a vizet. Én belopóztam, és hátulról átkaroltam, aminek következtében én lettem csurom vizes...erre ő csak röhögni tudott, én meg álltam, mint a jógyerek.

- Ohh, köszönöm szépen édesem! Most már tuti, hogy felébredtem! - mondtam magamra nézve.

- Ohh nincsmiit! Szívesen tettem. - mondta az énekes már szinte a földön fetrengve. Elég fárasztó napnak nézünk elébe...- Most jut eszembe, nem lenne kedved elmenni együtt fagyizni? Van két jegyem és már 3 hete nálam van...Még a végén lekésünk róla. - mondtam szemöldökömet huzogatva.

- De, persze...mehetünk fagyizni. - kaptam választ, és nagyon örültem neki.

Felöltöztünk és mentünk a kiszemelt fagyizóba. Megettük a sok adag fagyit, majd elindultunk hazafele. Azt hittük ez a nap zökkenőmentes lesz, de tévedtünk. Legalábbis Ruki, mikor meglátta Miyavit. Mivel előttem együtt jártak, de szakítottak, és elköltözött, mostmeg lehet, hogy visszajött idegesíteni, mert Rukinak azt ígérte, hogy aki hozzá mer érni egy ujjal is, azt megöli.

- Nocsak, kikkel futok össze... nem megmondtam neked világosan, hogy senki ne merjen hozzádérni?! - mondta egyre idegesebben Miya.

- Nem érdekelsz. Amúgysem vagyunk már együtt. - mondta közömbösen Ruki. Nehogymár ne lehessen barátja azért, mert ő azt mondta. Amúgy is már szakítottak, nem tudom mi közük lenne egymáshoz. Vagy lehet, hogy visszaakarja kapni, de lehet az is, hogy féltékeny. Nem tudom, de már kezd idegesíteni, ezért majd teszek valamit ellene. Láttam Miyavin, hogy elbambul, ezért megragadtam a lehetőséget és elfutottunk. Mire észbekapott ő is elkezdett futni utánunk. Először Ruki házához mentünk és beinvitáltam én meg hazafutottam.

 

Ruki Pov:

Nem úgy történt az elmenekülés, ahogy terveztem, mert mire hazaértem Miyavi már ott ült az ágyamon.

- Szia cicus! Előbb itt voltam, mer egy ismerősöm elhozott, hála neki. - mondta kaján vigyorral az arcán, amit mindjárt le is mosok onnan.

- Ne nevezz cicusnak! Már nem vagyunk együtt, ezért ki lehet innen menni! - mondtam egyre hangosabban, de nem mozdult meg.

- Nehogy azt hidd, hogy megszabadulhatsz tőlem. - mondta, majd megragadott és megcsókolt. Mivel érezte, hogy nem csókolok vissza, ezért beleharapott az ajkamba, mire felnyögtem, és jobban belefurakodott a számba. Miután elváltak ajkaink, őrült módjára tépkezdi kezdte rólam a ruhákat, majd mikor semmi sem volt rajtam, ő  is levetkőzött és háttal fordítva lelökött a földre. Elkezdtem mászni előle, de megragadott a csípőmnél, ezért mozdulni sem tudtam. Kezeimet lefogta, majd megéreztem magamban az első ujját, méghozzá szárazan. Még sikosítót sem használt. Erre az akcióra fájdalmas nyögés jött ki számon. Jött a második ujj, amit nem bírtam szó nélkül hagyni és megszólaltam:

- Teh hülyeh döhg! - alig bírtam megszólalni, majd ezután jött a harmadik ujj, és már nem csak nyögtem, hanem sikítottam is.

- Tudod mit? Ha előbb élvezel el, akkor éjszaka megint találkozunk, ha pedig én élvezek el előbb, akkor semmissé válik ez az egész és békénhagylak! Nah? Mit szólsz hozzá? - bólintottam egy aprót. Nagyon fájt, mert nem használt sikosítót, és mellette elég durván csinálta. Megpróbáltam még egyszer elszökni, de ez se ment és visszarántott magához, belém mélyeszetette körmeit, majd kivette ujjait belőlem, és merevedését rakta belém. Már előre a számnál volt a kezem, hogy ne próbáljak kiadni hangot, de egyre erősebbeket lökött, ezért nem bírtam ki sikolyok nélkül.

- Ezaz...hallani akarom a hangodat. Ha nem a gyönyörtől, akkor a fájdalomtól, de nem nyeled le őket!! - súgta a fülembe kéjes hangon. És nem az lett, amire számítottam, mert én élveztem el előbb, majd pár lökésre rá ő is követett. Megbántam, hogy beleegyeztem, mert éjszaka még egy menet?? Ez nekem túl sok egyszerre, és én amúgy is Reitát szeretném magam mellett tudni, nem pedig Miyát.

- Északa találkozunk még! - mondta, miközben felöltözött, majd rámkacsintott és eltűnt. Alig bírtam felmászni az ágyamba. Soha nem gondoltam volna, hogy Miyavi ennyire durva is tud lenni. Szépen lassan próbáltam elaludni, abban bízva, hogy este nem jön át mégegyszer Miyavi, legalábbis remélem. El nyomott az álom és egészen addig nem ébredtem fel, amíg nem csengettek.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!! - kiáltottam egyet, majd bebújtam a szekrényembe, ami teli volt ruhákkal. Mivel én olyan chibi vagyok, így oda is befértem. Az ajtón nem más lépett be, mint... folytatása következik ^^ xP